Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amerre szél visz. s hullám utat ád.

2008.04.04
Előszó
 

Tisztelt Olvasó!

 

E könyv, melyet kezében tart, a magyar kultúrtörténet szinte ismeretlen fejezetéről, tengerhajózásunk hőskoráról, s a magyar társadalom alig elismert, legtöbbször kirekesztett tagjairól, a tengerészekről szól. Azokról a hősökről, kik a magyarság számára idegennek ítélt közegben, idegen emberek között egymagukban, számukra ismeretlen eszközökön útra keltek a világ tengerein, óceánjain. Azokról a tengerészeinkről, kik számkivetettségükben is megbecsülést szereztek a magyarságnak, s Hazánknak. Tették mindezt abban az időben, mikor Hazánk csak gyarmati sorban lévő része volt az Osztrák Császárságnak, majd nehezen tűrt tagja az Osztrák – Magyar Monarchiának, mely főhatalom igyekezett a magyarság puszta létét is titkolni, letagadni a világ előtt. Pedig ekkor már a fél világ, a Közel-Kelettől az Amerikai-földrészig, tele volt szabadságharcos emigránsainkkal, majd hamarosan kivándorlóink százezreivel.

 

A téma iránt érdeklődő olvasó már találkozhatott korábbi írásokban magyarokkal, kik tengerre szálltak különböző korokban; mint a mondabeli Tyrker, ki Vörös Erik hajóján Grönland, Vinland felfedezésének részese lett, vagy Maximus Transsylvanus, ki Kolombusz, majd Magellán hajóin vált újra az Amerikai-földrész felfedezésének részesévé. Továbbá Budai Parmenius János humanista költőről, kinek hajója megjárva Észak-Amerikát, a visszaúton süllyedt el Új-Skócia partjainál, az Atlanti-óceánon.

 

Bizonyára nem ismeretlen sokak előtt a török szultán fél reguláris hajóhadában szolgált, elrabolt magyarok sorsa, kik közül még hajóhadparancsnok is lett, vagy az észak-afrikai, tuniszi és algíri kalózok közé sodródott, szintén a török által elrabolt honfitársaink sorsa. De olvashattak tudósítást az elűzött, gályarabnak eladott protestáns lelkészeinkről is kik közül alig néhányan élték túl a Földközi-tenger viszontagságait, s kiknek maradékai madzsarab néven élnek az Arab-félszigeten. Ismertek lehetnek azon magyar jezsuita hittérítők tucatjai is, kik a 17.-18. században keltek át vitorlásokon Európából Dél-Amerika országaiba. Apafy fejedelem követe, Rozsnyai Dávid, a Földközi, és Égei-tengert hajózta be, Thököly titkára, Komáromi János a Márvány-tengert.

 

De hivatkozhatunk bajai honfitársunkra, Jelky Andrásra is, kinek kalandjai szorosan összefüggtek tengeri utazásaival az Indiai és a Csendes-óceánon. Kortársa, Benyovszky Móric kalandos-kalandor útja négy földrészen át, már inkább nevezhető tengerészhez méltó teljesítménynek. Ezek a tengerjárók azonban igazából nem voltak tengerészek. Mi azokról a magyar tengerészekről írtunk, akik tudatosan készülve e pályára, tanultak, képezték magukat különböző tengerészeti iskolákban, s megfelelő idő után, ha addig el nem vesztek a tengeren, tengerésztiszti vizsgát tettek.

 

Elsődleges forrásaink az Országos Széchenyi Könyvtárban, a Közlekedési Múzeumban, s az azóta sajnálatos módon széthordott MAHART Szakkönyvtárban található korabeli országos és tengermelléki hírlapok és értesítők, valamint egykori tengerészeink ott elfekvő, könyvtárnyi irodalmi hagyatéka. Másik forrásunk az Országos Levéltárban található korabeli konzuli és hajózási főosztályi jelentések tömege. Felhasználtuk továbbá a Nautica c. könyv adatgyűjtése során a családi levéltárakból előkerült, s az utódok által féltve őrzött fotókat, dokumentumokat is. Külföldi vonatkozásban a rijekai Drľavni Archiv anyagában található hatalmas mennyiségű személyzeti jegyzék, tengerésztiszti vizsgajegyzőkönyvek, valamint az ugyanott elfekvő két egykori hajólajstrom könyv jelentett fontos forrást. Másod sorban a Rijekai, s egyéb Adria melléki múzeumokban és kegytemplomokban található hajóábrázolások és egyéb források.

 

A kereskedelmi hajózás szempontjából legfontosabb korabeli kiadványok, a hajók, tengerésztisztek, konzulok, kitüntetettek listáját, az érvényes rendeleteket, szabályokat tartalmazó, a 19. század közepétől, egészen 1918-ig Triesztben évenként kiadott tengerészeti évkönyvek, amelyek olasz nyelven jelentek meg Annuario Marittimo címen. Továbbá az 1891-től szintén az Első Világháború végéig megjelenő Magyar Tengerészeti Évkönyv („Annuario Marittimo Ungherese”), amelynek adatai a magyar fennhatóságú monarchiarészre vonatkoznak. Ez utóbbi magyar és olasz nyelvű volt, bár a személy és helységnevek itt is olaszos írásmódban jelentek meg. Nagyon sok információ nyerhető mind az osztrák-magyar, mind a külföldi hajókra vonatkozóan a külföldi hajózási évkönyvekből is, elsősorban, mint látni fogjuk az amerikaiakból.

 

Az olyan hajók esetében, amelyek külföldről kerültek a Monarchia területére, vagy melyeken idegen lobogó alatt szolgáltak magyar tengerészek, az olasz, angol, amerikai továbbá ausztrál, német, norvég és finn archívumokból szereztünk be fényképeket, adatokat. Az Interneten is nagyon sok hasznos információt sikerült találnunk, elsősorban azon külföldi vitorlások kapcsán, amelyeken magyar tengerészek dolgoztak. Segítségünkre volt a budapesti Közlekedési Múzeum gazdag könyvtárában őrzött 1911/12-es Lloyd’s Register is.

 

Felhasználtuk továbbá, a forrás megjelölése mellett, a korabeli kiadványokat valamint az utóbbi néhány évtizedben külföldön, elsősorban Horvátországban, Olaszországban és Ausztriában megjelent tudományos és ismeretterjesztő publikációkat és könyveket is.

 

A személy és helynevek használatában általában a korabeli dokumentumokban használatos olasz írásmódot alkalmazzuk, bár az idők során a személynevek írásmódja itt is változott. A helynevek esetében is e szerint járunk el, hogy ne zavarjuk az olvasmányosságot. A szövegben megtalálható helynevek mai alakját és mai hovatartozását a könyv végi jegyzetben lehet megtalálni.

Budapest 2007 tavaszán 

Dr. Ákos György és Horváth József hkpt.

 

Kapható országosan a Líra könyvesbolthálózatban, Pesten  a Püski, Veresegyházon a Vargabetű könyvesboltokban, s Óbudán a Maritime hajósboltban. Megrendelhető nálam az e-mail címemen.

 

 Két könyvajánló

 

Kép

 

Kép

Olvashatók a képgalériában.

 

 

 

A mappában található képek előnézete Könyvismertetők

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

7695 Meceknádasd Felszabadulás u.46 ( makkk@freemail.hu )

(Makk Károly, 2016.01.31 12:22)

Tisztelt Horváth József !
A dédapám Mack Jakab az 1880-as években, tengeri hajós , azaz matróz volt, az Adria Magyar Tengerhajózási Részvénytársaság valamelyik hajóján. Onnan az 1910 körül szerelt le. Szeretnék megtudni róla többet , mint amit tudok. Hol és milyen könyveket, nyilvántartásokat keressek.
szívességét előre köszönöm Makk Károly