Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Tatabánya al-dunai útja.

2008.09.09

Kép A Tatabánya és személyzete, melyet zömében a Magyar Hajózásért Egyesület tagjai alkottak, arra vállalkozott, hogy egy mellé vett bárkával elkíséri a túra két tucatnyi yachtját, szállást, étkezést, tisztálkodási lehetőséget biztosít a résztvevő kb. 100 embernek, s a túra végeztével Tulceán a bárkára veszi a yachtokat, s hazahozza biztonsággal Óbudára. Kép Hogy mindez megvalósulhasson, a bárkára kellett telepíteni egy üzemanyag konténert, egy aggregátort, két tábori sátrat, két toy-toy-t, hűtők s mélyhűtők tömegét a kaja és az ital tárolására, s egy raktárkonténert. A yachtok visszaúti elhelyezéséhez két tucatnyi talpat. Ezeken kívül, az egyik család egy lakókocsit is hozott, s egy túrasátrat. A hajó egyik kabinjában voltak elhelyezve a tartalékalkatrészek, főleg hajócsavarok, melyekre egy egy zátonyon való mélyszántás után szükség lehetett. A többiek zömében a Bányászon laktak, de volt, aki a saját yachtjában.

Kép E feladatnak több-kevesebb sikerrel, időnkénti nézeteltérésekkel, de eleget tettünk. Időnként igen nomádak voltak a körülmények, de ez csak néhány hölgyet zavart, a srácok kifejezetten élvezték. A túra sikere elsősorban két személyen múlott: Árpa Józsin a "Vezéren", s Vasanits Lacin, aki ezt bevállalta, s meglehetősen higgadtan kezelte a felmerülő gondokat. Mert hát voltak! Az lett volna a furcsa, ha nem lettek volna. Enyi ember, még ha egy célért akar is tenni, mindig vannak, akik másként jobbnak vélik a cél elérését. De lássuk a képeket!

Kép

 

 

 

A bárka berámolása, majd a mellévétele Óbudán, a Viking  Yacht Club kikötőjében.

 

Kép

 

 

 

 Az elindulás lefelé. Jól látható az üzemanyag konténer és az aggregátor.

 

Kép

 

 

 

 

 

Kirajzanak a  kaptárból a méhecskék.

 

Kép

 

 

 

A bajai Türr emlékmű, mellyel szemben éjszakáztunk. A csapat a Sugovicában tankolt, s vacsorázott a Yacht kikötőben.

 

 

 

 

Kép  Az apatini kikötő, hová üzemanyagot vételezni tértünk be.

 

 

 

 

 

 

Kép

A tábori sátrak, ahol a főzés és az étkezés folyt, általában késő este, mikor a vándorok megtértek. A háttérben a szörényi vár.

 

 

 

Kép Előttünk a Zuhatag bejárata, mit jobbról Galambóc, balról Lászlóvár őriz. A Dunában pedig a Babakai-szikla meredezik.

 

 

 

Kép

Grében hegyfok felett jól látszanak a mészkő különböző színű rétegződései, gyűrődései. A közelben, Lepenski Vir egy halászó ősember csoport lakóhelye volt.

 

Kép

Grében hegyfok. A duzzasztás előtt, vízállástól függően akár 1.5 m szintkülönbség is kialakulhatott a zúgónál.

 

 

 

Kép

Radarkép. Az Alsó-Kazánban, mögöttünk a dunatölgyesi (dubovai) medence.

 

 

 

 

Kép

A Vaskapu I zsilip felső kamrájában. Alig néhány kilométerrel a Királyi Magyarország bal parti, déli határától.

 

 

 

 

Kép

Az alsó kamrába átérve kitárúl előttünk Alsó-Lafancia. A zsilip  vízállástól függően kb., 2x 17-18 métert emel, megoldva ezzel az egykori Zuhatag csatornáinak gondjait, veszélyeit.

Kép

A Vaskapu II duzzasztómű jobb parti, szerb oldali zsilipkamrája Prahovo városánál. Innen szállították a Dunán felfelé a bori bányákban kitermelt rézércet.

 

 

Kép

A szomoviti dolomit dombok.

 

 

 

 

 

 

Kép

 

A Russzei kikötő a Barátság-híd felett. Itt újra üzemanyagot vételeztünk, igen kőbaltás körülmények között. A be és kilépésről nem is beszélve!

 

Kép

 

 

A Bala-csatornában. Hat darabbal érdekesebb meghajózni. A Borcea ágban kellett lemennünk, mert a főágban nem volt elég víz.

 

Kép

 

 

Brailai hajógyár. Innen már láthatók nagy tengerjárók, bár korántsem annyi, mint évekkel ezelőtt.

 

 

 

 

Kép

Hajótemető Galac felett. Nemrég még dolgoztak.

 

 

 

 

 

Kép

 

 

A napfényes Dobrudzsa. Hamarosan megérkezünk.

 

 

 

 

 

Kép

Bedaruzzuk a csónakokat, vendégeink autóbusszal hazautaznak, hozzánk megérkezett a csapat. Hamarosan indulunk hazafelé.