Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A magyar Fiume végnapjai

2008.05.18

A magyar Fiume végnapjai

 
 

Kép 1914 nyarán apostoli királyunk I. Ferenc József mérhetetlen terhet rótt alattvalói vállára, könnyelmű „...mire a lomb lehull...” ígéretével. Százezrek vonultak vidám nótaszóval, virágdísszel, fellobogózva szekéren, vonaton s hajón a frontokra. A Dunán és a Száván előretörő monitorjaink első lövéseit követően polgárok tízezrei kényszerültek otthonaik, munkahelyük, iskoláik elhagyására.

A lomb lehullt, a virágdíszek elhervadtak, a lelkesítő bakanóta siratódallá változott, s a mosoly kínos vigyorba torzult a fáradt arcokon. Dicsőséges előrenyomulásból szomorú emlékű rendezetlen visszavonulás lett. Az összeomlás elkerülhetetlenné vált. Nem csak katonailag, de gazdaságilag és politikailag is. Újdonsült királyságok, köztársaságok, s régi köpönyegforgatók feszültek egymásnak a koncon. E szomorú sors jutott a „magyar korona gyöngyszemének”, Fiuménak is osztályrészül. E sors jutott az ország egyetlen tengerészeti iskolája, a M. Kir. Állami Tengerészeti Akadémia, tanárainak és növendékeinek is. Ez a kis létszámú zárt közösség pontos keresztmetszetét adta a Kárpát-medence, vallási, nyelvi sokszínűségének, hiszen a tanárok és a hallgatók az ország legkülönbözőbb régióiból származtak. E kis közösség és a város mindennapjain keresztül pillanthatunk be a királyért s nemzetért folytatott háború felemelő, dicsőséges perceibe, majd embert próbáló éveibe.

A háború kirobbanásakor már régen négy tanéves Akadémia, felemelkedésének fénykorát élte. Jó nevű, sőt nemzetközi hírű tanárai írták, fordították a szükséges tankönyveket. Az iskola szertáraiban a kor legmodernebb oktató eszközei, gazdag, több nyelvű könyvtár segítette az tanítást és a tanulást. Az intézet internátusában 32 növendék lakhatott. Osztályonként 5 ingyenes, 2 félingyenes és egy fizető hely állt a hallgatók rendelkezésére. A növendékek által két évtizeddel korábban alapított ifjúsági könyvtár több száz kötete szolgálta szabadidős kikapcsolódásukat. A három legnagyobb magyar tengerhajózási vállalat, az Adria Rt., az Atlantica Rt. és a Magyar Keleti Tengerhajózási Rt. ösztöndíjakat biztosított a tanulóknak szerződés ellenében. Évenként negyven hallgató kapott erre lehetőséget. Két alapítvány is támogatta az iskola egy-egy legjobb növendékét, kiknek a személyéről a tantestület döntött. A növendékek a szak és közismereti tárgyakon túl a vívást és az úszást is gyakorolhatták, s társasági táncot is tanulhattak. Általában részt vettek a város társadalmi életében, különböző előadásaikkal emelték az ünnepélyek bensőséges hangulatát.

Kép A háború kitörése 1914 júliusának végén mélyreható változásokat hozott az iskola addigi békés, megszokott életében. A haditengerészet már a hadüzenet másnapján, a szárazföldi alakulatok két nappal később rendelték el a mozgósítást. Az Akadémia nyári gyakorlaton lévő növendékeit a hajókkal együtt internálták az idegen kikötőkben, több növendék hosszabb időre külföldön rekedt.

Az Adria Rt. ARAD gőzösén gyakorlatot teljesítő előkészítő osztály növendékeit - formaruhájuk hasonlósága miatt - haditengerész növendékeknek vélték a holland hatóságok Amszterdamban, s csak hosszas huzavona után kaptak engedélyt a hazatérésre. Az útra elvitt 10 személyes csónakjuk és valamennyi felszerelésük is ott rekedt az internált hajóval együtt. Bugél Ödön kísérőtanárt, szolgálaton kívüli sorhajóhadnagyot, a hajó személyzetével együtt internálták.

A magyar hajók közül csak keveseknek sikerült hazai felségvizekre visszatérni a háború kitörését követően. Az Adria Rt. ZICHY gőzöse, többszöri feltartóztatás ellenére, augusztus 12-én Cardiffból megérkezett Fiumébe. Két nappal később a társaság CAROLA és FERENC JÓZSEF KIRÁLY gőzösei is befutottak Máltáról illetve Cadix-ból. A KASSA gőzös is megérkezett Marseillesből 48 evakuált alattvalóval. A távol lévő hajók semleges kikötőkben kerestek menedéket a háború hírére, de sokan kerültek fogságba, sőt volt hajó, melyet a britek elsüllyesztettek, s a személyzetet internáló táborokba vitték.

Három tanár, közöttük Pavlicsek Rezső, már az iskolaév megkezdése előtt, a mozgósítást követően bevonult szolgálatra a haditengerészethez, illetve Bugél Ödön mint tartalékos sorhajóhadnagy internáltként kezdte a háborút. Helyettük ideiglenes tanerőket kellett alkalmazni a tengerészeti hatóságtól, illetve a főgimnáziumból. Újabb kisegítőtanár vált szükségessé 1915 januárjától a váratlanul elhunyt Constantino Margoni helyett is. Jóval az első háborús iskolaév befejezése előtt 11 növendéknek kellett az 1895/96-os korosztályból bevonulnia. Az első bevonuló Vechovszky László harmadikos növendék volt, aki még október közepén beszállt az Adria Rt. KASSA gőzösére, s ott teljesített hadiszolgálatot. A következő Banko Jenő volt, aki október 24-én vonult be Pécsre a 19-esekhez, később Veszprémben szolgált.A harmadik bevonuló az elsős Korbai Pál, aki katonatiszt apja engedélyével lett katona a szárazföldi torpedóosztálynál december közepén. Ők szabadságot kaptak alakulataiknál a vizsgáik letételére 1915 nyarán, az iskolaév végén. A többi hét bevonuló felsőbb engedéllyel korábban, már április 2-án letehette vizsgáit. Az olasz hadüzenettel a többieknek is sürgősen befejeződött a tanév, a vizsgákat május 25-28-án tartották meg. Hat helyi és kilenc anyaországi hallgató tett záróvizsgát.

Kép Segota harmadikos végzős növendéket, nem tudták leosztályozni az év végén, mert a hadifogsággal végződő nyári gyakorlatáról csak 1915 áprilisában tudott hazatérni.

Az olasz hadüzenet hatására Fiume vagyonosabb polgárai elmenekültek a városból. A háború miatt minden üzleti tevékenység lehetetlenné vált. A hajózási forgalom beszüntetésével többé nem érkezett áru a kikötő raktáraiba sem hajón, sem vasúton. Az ottani raktárakban felhalmozott nagy mennyiségű, kivitelre szánt árút is visszafuvarozták a hátországba. Az üzleti forgalom csak a mindennapi élelmiszerszükséglet beszerzésére korlátozódott. Mikor azután Fiumét háborús területté nyilvánították, megszűnt a távirat és telefonforgalom, s bevezették a levélcenzúrát. Ez az intézkedés a bankok és vállalatok üzletmenetét teljesen ellehetetlenítette.

Az 1915/16-os tanévben még több nehézség adódott az oktatásban. A harmadik osztályba beiratkozott tíz növendék közül heten már a ’15-ös nyári szünidőben bevonultak. Ezek később egyhavi szabadságot kaptak állomáshelyükön, s egy rövid előkészítő tanfolyam után tehettek záróvizsgát. Az év vége előtt, május 15-én, újabb növendékeknek kellett eleget tenniük hadkötelezettségüknek a harmadik osztályból, valamennyien 1898-ban születtek. Előrehozott vizsgájukat követően ők is katonák lettek. Az első és második osztályból is többen bevonultak 1915 októberének közepén.

A nyári gyakorlatokra történő behajózás szinte csak az álló hajókon volt lehetséges, hiszen a Tengerészeti Hatóság utasítására a Monarchia felségvizein megszűnt a hajózás még 1914. augusztus 18-án. Csak a Magyar-Horvát Tengeri Gőzhajózási Rt. néhány egysége dolgozott a parti járatokban, heti két alkalommal. 1915-től sem szünidei, sem előzetes, sem év végi behajózás nem volt lehetséges a fiatalok számára. Kádár Ferenc egykori növendék, önéletírásában így emlékezik erre az időre:                                                                                  

 

     „Amikor Fiuméban időnként diákként tanulmányoztuk egy-egy hajó berendezését, felszerelését, a háborús helyzet miatt nem volt alkalmunk igazi nagy rakodást, kirakást látni. Láttuk ugyan a kis helyi hajók darabárus tevékenységét, de gabonát, szenet és ásványféléket aligha láthattunk.”

 

Az intézet kibővítésére 1915 júniusában pályázatot hirdettek meg, melynek eredménye az 1916/17-es tanévtől érvényesült. Az új szervezeti szabályzat 1917-ben 633215./17. számon látott napvilágot, hatálytalanítva az 1903-tól érvényes (69356./1903 sz.) korábbi rendeletet.

A magyarhonos növendékeknek teljesen ingyenessé vált az iskola. Az idegeneknek 50.- Korona díjat kellett fizetni, mely összeg a növendékek segélyalapjába folyt be. A 15-17 éves korú jelölteknek közvetlenül a II. osztályba is lehetett felvételizni az V. középiskola elvégzése után, egyaránt jó magyar és olasz nyelvtudással. Minden jelölt szigorú orvosi vizsgálaton esett át, különös tekintettel a színlátásra!

Kép Az eddigi végbizonyítvány a nevében is érettségi bizonyítvány lett. Az érettségi vizsgán írásbelit kellett tenni mennyiségtanból, magyar nyelvből és hajózástanból. Szóbeli vizsgát tettek mennyiségtanból, földrajzból, magyar nyelvből és irodalomból, hajózástanból, légtünettan és tengerrajzból, tengerészeti-, kereskedelmi-, és váltójogból, hajóépítésből, hajófelszerelés-tanból, hajóművelet-tanból, jelzéstanból és gőzgéptanból. A jelesen érettségizettek neveit ki kellett hirdetni a „Budapesti Közlöny”-ben. A szervezeti szabályzat az alábbi függelékeket tartalmazta: I. Felvételi rend, II. Tanterv osztályonként és tantárgyanként, III. Érettségi bizonyítvány mintája. Végül az új szervezeti szabályzat bemutatta az Akadémia tanári karát: az igazgatót, s az úgynevezett rendes és segédtanárokat.

Az 1916/17-es tanév volt az utolsó, melynek eseményeiről még készült „Értesítő”. Soha nem tapasztalt létszám jelentkezett az újonnan átszervezett intézmény négy osztályába: az első osztályba 32, a második osztályba 31, a harmadik osztályba 25 és a negyedik osztályba 20 fő.

A növendékek által vezetett internátusi eseménynapló utolsó bejegyzése is ebből az időből való. 1916 október végén emlékeztek meg I. Ferenc József haláláról szép ünnepség keretében. Az iskola énekkara elénekelte a himnuszt és a szózatot, többen szavaltak.

A háború ezt az évfolyamot sem kímélte. A román hadüzenet miatt megnyitott új déli front ismét sok embert követelt. Az I. osztály kivételével valamennyiből jelentős létszám ment a háborúba az 1899/1900-ban születettek közül, az 1917. márciusi bevonuláskor. Még olyanoknak is be kellett ismételten vonulniuk, akik vizsgáikra leszerelhettek. A második osztály 31 növendékéből 11 fő, a harmadik osztályba beiratkozott 25-ből 15 fő, s a negyedik osztályból is két hallgató.

A katonai szolgálat miatt sokan kényszerültek osztályismétlésre, s nagy számban voltak azok is, akik két-három év kihagyása után tudtak végül levizsgázni. Különösen a háború kitörésekor, 1914 nyári szünidejében bevonultaknak kellett ezt a megoldást választani. Akadt olyan növendék is aki hadifogsága miatt végkép lemondott az akadémia befejezéséről, de azért később mint hajószakács, tengerész lett.

Az 1917-es záróvizsgákon több halasztó is le tudott vizsgázni a nehézségek ellenére.A következő két tanévben még sokan be tudták fejezni tanulmányaikat, és sikeres vizsgát tettek, amint ezt a rijekai levéltárban őrzött 1917/18-as évfolyam anyakönyve és az 1918/19-es magyar nyelvű vizsgajegyzőkönyv bizonyítja. Az 1917/18-as évfolyamba szintén száz fő feletti létszám jelentkezett. Az első osztályba 28 fő, a másodikba 33 fő, a harmadikba 26 fő és a negyedikbe 20 hallgató. 

Kép Az elhúzódó háború egyre több embert kívánt. Az intézetben már jószerével csak az első és a második osztály működött rendesen, a harmadik és a negyedik osztályban alig néhányan tanultak a beiratkozottakból. Mindig újabb tanulók vonultak be. 1917 októberében öten lettek katonák. 1918 februárjában kilencen vonultak be. Egy hallgatót ugyanekkor kizárták az intézetből.

Az utolsó háborús évben már nagyon vegyes társaság vizsgázott az intézetben. Egy helyi és négy anyaországbeli magyar, továbbá hét fiumei és egy lussinpiccoloi olasz, valamint egy osztrák fiú.

Még a vizsgákat követően júniusban is hívtak be növendékeket az első és második osztályból. Az 1918/19-es végzős osztály névsorából kiderül, hogy néhányan soha nem tértek vissza. Nem lehet tudni, hogy elestek e, hadifogságba kerültek, vagy a megváltozott viszonyok miatt feladták tengerészettel kapcsolatos terveiket. Csáky, Csapó, Csupka, Nyársik és Simó sorsáról semmit nem tudunk. Bódis Kálmán 1917 őszére eltűnt a csatatéren! 

A háború vége, a Monarchia összeomlása, végképp felborította az Akadémiának a háborús viszonyok közepette is működő rendjét és életét. Megnehezítette, sőt esetenként lehetetlenné tette a tanítást. Az internátus növendékeit átmenetileg a környéken álló hajókon kellett elhelyezni, mintegy a nyári gyakorlat pótlására, hogy elkerüljék a kialakuló forradalmi eseményekbe való belesodródásukat. A hajók zöme állt a kikötőkben, vagy jobb esetben helyi szolgálatot látott el. A bejáró növendékek azonban, sajnos, nem kerülhették el a kibontakozó nemzeti és politikai mozgalmak propagandájának a hatását.

Nehéz felvázolni azt a káoszt, amit a háború évei alatt meggyötört, demoralizálódott katonatömegek szétzilálódása okozott az október végi napokban Fiuméban és a tengermelléken. A vasúti és közúti torlódások következtében a frontra indulók összekeveredtek a frontról érkező sebesülteket és foglyokat szállító szerelvényekkel, melynek következtében esetenként tízezres nagyságrendű tömeg átmeneti élelmezéséről, gyógyszerrel való ellátásáról kellett gondoskodni a városban. Ezek a körülmények fokozták az addig is érezhető élelmiszer és gyógyszerhiányt, valamint az ezek miatti elégedetlenséget és zúgolódást. A nacionalista és szociáldemagóg uszítás is termékeny talajra lelt e szerencsétlen tömegben.

Fiume békés polgársága, már október 23-án ízelítőt kapott az elkövetkező megpróbáltatásokból. A Fiumarán túli Suąakról, az ott gyakorlatozó Jellasics ezredbeli katonákkal sok suąaki jött át horvát zászlók alatt a Fiumara hídján a városba, a velük fraternizáló katonák laktanyájába, ahol kitűzték a horvát zászlókat. Istvanovič táborszernagy városparancsnok alpesi vadászokat küld a rendbontás felszámolására, de azokat a horvát katonák, és a csőcselék lefegyverzi. Ezt követően hangoskodva kivonultak a laktanyából, s először az útjukba eső rendőr őrszobát dúlták fel, megölve illetve fogságba ejtve a szolgálatban lévő rendőröket, majd a városi törvényszék épületéhez tódultak, hogy oda behatolva az ott lévő rabokat szabadon engedjék. Ennek során az egész épületet feldúlták, kifosztották, az ablakokon keresztül mindent az utcára dobáltak. A lázadók mögött vonuló városi csőcselék hamar széthordott mindent. Mielőtt a szomszédságban lévő kormányzósági palotára került volna a sor, azt egy a polgári iskolában pihenő magyar gépfegyver-osztag Teslič százados parancsára megszállta, és védelemre rendezkedett be. A helyőrségi parancsnok a rendőrség és a magyar katonák segítségével vetett véget a lázadásnak, visszakényszerítve a laktanyába s lefegyverezve a horvát katonákat. Másnap teherautókon a Punto Francoba, majd onnan hajón Pólába szállították a lázadókat.

Kép Az eseményektől távolabb, a Belvedere városrészben található Akadémia, illetve az internátus szervezeti rendje egy ideig még megvédte a fiatalokat a zavargások hatásaitól, csak a bejáró növendékek meséiből hallhattak a kinti szomorú eseményekről.

Október 28-án Istvanovič, a polgármester útján, falragaszokon hirdette ki, hogy a közrend fenntartását a katonaság vette át. Úgy tűnik kevés eredménnyel, mert este Lucich sorhajókapitány, és Teslič százados jelentették a Kormányzóságon, hogy a rendelkezésükre álló katonai erő nem elegendő a város rendjének helyreállítására. Vekerle miniszterelnök a helyzetre való tekintettel a fiumei kormányzót Budapestre rendelte. Az állami rendőrség feladta hivatali helyiségeit, s a zöme elhagyta a várost is. 

A Zágrábban október 29-én megalakult Horvát Nemzeti Tanács kimondta Horvátország elszakadását Magyarországtól. Ennek hatására a Tanács fiumei bizottsága tüntetést szervezett, Fiuménak Horvátországhoz való csatlakozását követelve. A főként katonákból álló, fiumei, horvát és szerb zászlók alatt tömörülő sokaság a kormányzósági palota elé vonult, hogy bevonja a palota ormán lengő magyar lobogót, s felhúzza helyette a horvátot. Miután ez megtörtént a városon végigcsődülve elkezdték a többi közintézményen lévő zászlókat is lecserélni, majd a vasútállomás magyar zászlóit és feliratait verték le, s egyben megszállták azt.

Jékelfalussy Zoltán fiumei kormányzó az események hatására családjával együtt elhagyta Fiumét, s Pestre utazott. Vele együtt a palota magyar őrsége is elvonult. A kormányzói teendőket a továbbiakban a Horvát Nemzeti Tanács tagja, Lenaz Richárd ügyvéd vette át. A városban rekedt magyar polgárok érdekeinek a képviseletével Egán Lajos mérnök, a Tengerészeti Hatóság osztályvezetője lett megbízva Jékelfalussy által. Ő és a gondnok maradtak a palotában az átadás miatt.

A nagy tömegeket vonzó megmozdulásokat már nem tudta elkerülni a fiumei tanulóifjúság. A megalakult polgárőrségnek e diák-ifjak adták a zömét. A tapasztalatlan, fegyverforgatásban járatlan fiatalokat a felszabadított és felfegyverzett szerb hadifoglyok képezték ki hevenyészve, mely a későbbi napokban sok tragédia forrása lett. E szerbek által befolyásolt, félrevezetett őrség tagjai voltak az elsők, akik megkezdték a rájuk bízott értékek dézsmálását mind a vasútállomáson, mind a közintézményekben.

 Még e nap estéjén (29-én) az olaszok is megalakították képviseleti szervezetüket, a Fiumei Olasz Nemzeti Tanácsot, Grossich Antal korházi főorvos vezetésével, ki azonnal bejelentette a Horvát Nemzeti Tanácsnak, hogy a város Horvátországhoz csatolását csak fenntartással és ideiglenes jelleggel veszi tudomásul. A város végleges sorsáról a békekonferencia kell hogy határozzon. Ossoinach András fiumei országgyűlési képviselő visszaadta mandátumát.

Kép Míg az egyik utcában horvát lobogó alatt vonult az új horvát szerzeményt éljenző, a másik utcában pedig olasz kokárdákkal Fiume függetlenségét éltető felajzott tömeg, addig az elhagyott városrészekben a felszabadított orosz és szerb hadifoglyok randalíroztak, raboltak.

1918. október 30-án Zágrábból megérkezett a hivatalos küldöttség a város átvételére, s Rajčevič népbiztos beköltözött a kormányzósági palotába. Erre a Consiglio Nazionale kiáltványban jelentette be, hogy ők az anyaországgal, Olaszországgal való egyesülést támogatják, s a délszláv megszállást csak ideiglenesnek tekintik. Antonio Vio polgármester, azonosulva a kiáltvánnyal, átadta azt Rajčevičnek, mire a népbiztos kijelentette, hogy Fiume hovatartozásának kérdését a Szerb-Horvát-Szlovén állam megoldottnak tekinti.

Az akkori nehéz napokról az intézet utolsó magyar igazgatója, bártfai Szabó Samu ekként tudósít feljegyzéseiben:

 

     „1918. okt. 30.-án de. 9 órakor Zustovics Kornél, községi reáliskolai tanár, vezetésével 8-10 fiúból álló csapat jelent meg az igazgatói irodában, s mint a Guardia Nazionale Italiana tagjai a Consiglio Nazionale Italiana nevében követelték az intézet birtokában lévő magyar nemzeti lobogók kiadását.”

 

Négy volt intézeti növendék is volt a csapatban: Böhm, Sinčič, Benzan és Justin. Tekintve, hogy a felügyelő - kinél a kulcsok voltak - nem volt az iskolában, a:

 

     „...szuronyos fegyverekkel felszerelkezett fiatalemberek puskatussal és szuronnyal felfeszítették a raktár ajtaját és elvitték az intézet összes magyar lobogóját. Később visszatérve leverték az Akadémia homlokzatán volt magyar felírást, leszedték az intézet belsejében talált valamennyi magyar feliratot, s lepedővel bekötötték a kapu feletti magyar címert, s végül felhúzták az olasz lobogót az épület homlokzatára.”

 

Jellemző az akkori idők zavarodott, anarchikus állapotára, hogy az esetet követően két nappal, a horvátok küldöttsége tűzte ki a maga lobogóját, s vette le az olaszt, a Délszláv Nemzeti Tanács nevében. E küldöttségnek Ivancich Ernő volt fiumei révkapitány IV. osztályos akadémista fia is tagja volt.

Kép Az eseményektől megszeppent, anyaországától elszakított fiumei magyarság számára nyilvánvaló volt, hogy a város sorsa pillanatemberek kezén van, s hogy a tegnapi olasz-délszláv barátkozás kérészéletű.

S hogy a káosz még nagyobb legyen, a fiumei szocialisták is megalakították a Munkástanácsot, követelve azonnal a népszavazást, Fiume hovatartozását illetően, s ezzel együtt az általános, titkos, nőkre is kiterjedő választójogot valamennyi fiumei polgárnak, ki már egy év óta ott lakik, s betöltötte 18. életévét. November elsején nagygyűlést tartottak a szocialisták, s tüntető körmenetet szerveztek a városban.

Ezen a napon érkezett Zágrábból egy tanfelügyelő, aki a helyiek segítségével megkezdte az állami iskolák átvételét. Ez az addigi igazgatók passzív ellenállása miatt hosszabb időt vett igénybe.

Az addig háborítatlanul működő Tengerészeti Hatóság, megelőzendő a város beleszólását, Albino Celligoi tengerészkapitányt, helyi patriótát, az Akadémia óraadó tanárát nevezte ki révkapitánynak Nyírő Gábor helyett. Nyírő ettől kezdve Egán segítője lett a magyarok ügyeinek intézésében. A horvát kormányzó és az Olasz Nemzeti Tanács engedélyével megalakították a Magyarokat Segítő Egyesületet. Az egyesület több százezer koronát gyűjtött az albán és montenegrói frontokról hajón visszaérkező katonáinknak meleg étellel való ellátására.

A következő napon a horvát bán elrendelte az ostromállapotot a városban is. Sok volt az erőszakos cselekmény, a fosztogatás, a betörés és a lopás. A polgárőrség ifjai és az olasz nemzeti gárda képtelen volt a rend megőrzésére a felfegyverkezett hadifoglyokkal és katonákkal szemben. A szláv katonai járőrök mindent elszedtek a hazafelé tartó katonáinktól, sok esetben még a bakancsot is. A fiumei olaszok követeket menesztettek a határon túlra, hogy a rend helyreállítása végett behívják a kikötőbe az olasz flotta egységeit.

Küldetésük sikerrel járt. November 4-én reggel befutott a kikötőbe az F. STOCCO, majd a SIRTARI torpedóvadász, fedélzetén Rainer admirálissal. Az olasz lakosság a Consiglio Nazionale vezetésével lelkesen üdvözölte az érkező hajókat és az admirálist. Nem sokkal később megérkezett az EMMANUELE FILIBERTO sorhajó is és a Mária Terézia-móló mellé állt. Rainer a tiszteletére kivonult városatyáknak kijelentette, hogy az olasz király nevében érkezett és minden erővel meg fogja védeni az olasz lakosság és Olaszország érdekeit. Ennek szellemében az olasz flotta egységei a következő két napban elfoglalták az isztriai partokat, Zárát és Abbáziát is, nem törődve a délszlávok heves tiltakozásával.

Kép November 5-én délelőtt az olasz Guardia Nazionale, maga mögött tudva a hadihajókat, vissza akarta cserélni az Akadémia épületén lévő horvát lobogót olaszra, de az akkor már horvát kézen lévő rendőrség három fegyverese egy polgári biztos jelenlétében ezt megakadályozta. Ugyanekkor a városi toronynál is zajlott egy zászlócserélgetés, mely több napig borzolta a helyi olaszok és horvátok idegeit, s fakasztott mosolyt a magyarokban.

A tornyon ünnepnapokon évtizedek óta kitűzött fiumei színek helyett a horvátok a magukét rakták ki a város elfoglalásakor. Rainer admirálisnak első dolga volt a sérelmet orvosolni, de nem a fiumei zászló került a horvát helyébe, hanem az olasz. Ez a cserebere napokig folyt, mígnem az olaszok katonai tiszteletadással, díszlövéssel tették egyértelművé akaratukat. A horvátok így már nem merték levenni, de hasonló parádéval kitűzték az olasz mellé a magukét is.

A következő napon, 6-án Baborszky Lajos tengerészkapitány - a buccari-i hajózási iskola volt igazgatója-, a Zágrábból érkezett tanfelügyelő utasítására, a Délszláv Nemzeti Tanács nevében felszólította bártfai Szabó Samut a Tengerészeti Akadémia igazgatóját, hogy adja át nekik az intézetet. Mivel az igazgató ezt megtagadta, erőszakot alkalmazva átvették a leltárakat, pénztárt s a hivatali helyiségek kulcsait. A kisajátításról horvát nyelvű jegyzőkönyvet vettek fel. Ebben Baborszky kijelentette, hogy a horvátok az oktatást oly módon kívánják folytatni, hogy az intézet magyar jellege fokozatosan megszűnjön. Pavlicsek Rezső helyettes igazgatót szándékozták vezetőnek kinevezni, tekintve hogy ő beszélt horvátul. Az alkalmazottak közül mindazokat hivatalukban kívánták hagyni, akik elfogadták a horvát szolgálatot.

Mivel Pavlicsekcsak a magyar kormány utasítására lett volna hajlandó az igazgatóságot átvenni, az iskola tantestülete hivatalosan megerősített igazgató nélkül maradt. A többi fiumei állami iskolában is hasonló gondokkal küszködtek, mindenki várta a horvát és a magyar kormányok közötti megegyezést. Ez az ismert ottani és hazai forradalmi események miatt nem jöhetett létre.

Nagy gondot okozott a városnak a Horvátországban felszabadult olasz hadifoglyok hazaszállítása, mely vonaton történt Fiumén keresztül. A nehézségek ellenére megoldották ellátásukat. Még nagyobb nehézséget jelentett az Albániából hajókkal visszavonuló K. u. K. alakulatok fogadása, ellátása és továbbindítása hazájukba. E hazatérő katonák között sok volt a sebesült és a súlyos beteg, akik nem tudtak tovább utazni. A volt Haditengerészeti Akadémiából még a háború elején átalakított hadikórház nem tudta kezelni a városra szakadt nagy tömegű beteget, így azok tömegesen haltak meg. Ehhez járult még a maláriajárvány is. A városban elfogytak a koporsók, s a halottakat a nélkül temették. A sírásók nem győzve a sok munkát sztrájkba léptek. A temetőkbe kivezényelt katonák csak ímmel-ámmal végezték el a munkát, így végül a szocialisták toboroztak a tagjaik közül önkénteseket, akik tömegsírokba helyezték a szerencsétlenül jártak százait.

Kép November 9-én falragaszokon értesítették a tanulóifjúságot, hogy a tisztán olasz nyelvű városi iskolákba iratkozzanak be, melyek néhány nap múlva meg fognak nyílni. A magyar iskolákat teljesen meg kívánták szüntetni. Ez a tervük akkor még nem járt sikerrel.

A következő napon a város háromfős küldöttsége Velencében felkereste az ott tartózkodó olasz királyt és bejelentette a város szándékát, hogy a független Fiume Olaszországhoz kíván csatlakozni.

November 11-én a FRANCESCO FERRUCCIO is befutott a kikötőbe, és az EMMANUELLE FILIBERTO mellett kötött ki. Ugyanekkor érkeztek a városba a Károlyi-kormány Svájcba tartó küldöttei is, akik igyekeztek tájékozódni az új városi hatóságoknál. Látogatást tettek az olasz flotta parancsnokánál is, aki felsőbb engedéllyel - egyéb közlekedési lehetőség híján - egy torpedónaszádon Olaszországba vitette őket, ahonnan Bernbe utaztak tovább.

A fiumei horvát-olasz-magyar kérdést hamarosan az olasz csapatok bevonulása oldotta meg. November 17-én Drenova felől megszállták a várost autókon s kerékpárokon érkezve, ágyúkat s gépfegyvereket vontatva. A korábban érkezett SAN MARCO csapatszállítóról pedig a kikötő környékét szállták meg, a Whitehead gyárban lévő rádióállomással egyetemben. A városból tömegesen menekültek a frissen betelepült horvátok és szerbek Suąakra és a távolabbi városokba. Estére a szláv katonaság is kivonult a városból Suąakra. A horvátok tartva a további olasz előnyomulástól felszedték a síneket. Fiume és Buccari-Bakar között megszűnt a vasúti közlekedés.

Donderosorhajókapitány, az EMMANUELE FILIBERTO parancsnoka, átvette a Tengerészeti Hatóság vezetését és eltávolította a horvát főispánt, Dr. Lenazt a kormányzói palotából. Ezen felbátorodva az Akadémiáról is levették a horvát lobogót s várták a további fejleményeket.

Dondero november 20-án kijelentette, a hivatal alkalmazottainak - így az Akadémia igazgatójának is-, hogy nagyon fontos érdek a hivatal további működése, mert sok ezer beteg és sebesült vár még Albániában hazaszállításra, s a partvidék lakosságának élelmezése szempontjából is szükséges, a hajózás mielőbbi normális megindítása. Felszólította a tisztviselőket, hogy folytassák munkájukat, végezzék addigi feladataikat, mint korábban a megszűnt kormány alatt. Az Akadémia igazgatójának visszaadatta a horvátok által elvett kulcsokat, aki az intézet tantestületét szintén utasította munkájuk folytatására.

Az olaszok igyekeztek a teljes közigazgatást átvenni, illetve felügyelni. November 21-én a város katonai parancsnoka súlyos börtönbüntetés terhe mellett tiltotta meg az osztrák-magyar bank papírpénzeinek a behozatalát, s a városban használt Korona értékét 40 olasz centesimiben állapította meg. A következő napon pedig az olaszok által megszállt terület határát az Antant demarkációs vonalának hirdette ki. Elrendelte, hogy e vonalat 24 órán belül el kell hagyni valamennyi volt osztrák-magyar katonának, hacsak nem igazolható helyi illetőségük. A rendelet ellen vétőket hadifogolyként fogják kezelni.

Ugyanekkor az Antant is megkezdte bevonulását Fiuméba. Beérkezett a kikötőbe az ISRAEL nevű amerikai torpedóvadász és a DORTMONTH brit cirkáló.

Még ezen a napon, délután, az intézetből 10 olasz katona elvitte az Akadémia internátusának 34 vaságyát matracostól, s az összes takarót, lepedőt, párnát, törölközőt. Másnap egy olasz és egy angol tiszt megnézte az intézet helyiségeit, s négy osztályt, két dolgozót, valamint két hálót lefoglalt az angol katonaság számára.

November 24-én francia, zömében annamita gyarmati katonaság vonult be a városba. Ezzel teljes lett az antant megszállás. Az olasz járőrök mellett megjelentek a város utcáin a brit, amerikai és francia katonák is. A megszállással némileg javult a város élelmiszer ellátása. Megemelték a kenyérfejadagot s esetenként a szegénysorúak között ingyen kenyeret is osztottak az olaszok.

Kép Az Antant megszállás a Tengerészeti Akadémiát is érintette. Az intézetbe 400 angol katonát szállásoltak be 25-én reggel, s az igazgató magánlakása és a szertárak kivételével valamennyi helyiséget lefoglalták. Három nappal később az olaszok az épület tetején meteorológiai megfigyelőállomást szereltek fel a repülőknek, melyhez a műszereket az intézet légtünettani szertárából „kölcsönözték” ki. Ezt két katona kezelte és vigyázta állandóan.

Az Antant erők bevonulása nem zavartatta az olaszokat abban, hogy a várost sajátjuknak tekintsék. November 28-án Cagni olasz tábornok látogatott a városba, kit nagy ünnepléssel fogadtak a helyi és a bevonult olaszok. A tábornok szónoklatában kijelentette: ”Ez a mi földünk és az is marad!”.

Az egyre zavarosabb politikai helyzet tisztázására 29-én brit-amerikai bizottság érkezett Fiuméba. Volt mit tanulmányozni! Az Antant megszálló csapatok igen megosztottak voltak. Az olaszok, a londoni egyezmény ellenére a helyi lakosságra hivatkozva, Olaszországhoz kívánták csatolni a várost. A britek, az egyezmény értelmében, az egyesült Horvát-Szlavón-Dalmát ország részének tekintették Fiumét, ezzel remélték megakadályozni, a szerveződő állam Szerbiával való egyesülését. A franciák inkább a szerbek dél-szláv államalapítási törekvéseit, s ezzel együtt Fiume szláv okkupációját szerették volna, míg az amerikaiak a független státusz felé hajlottak, ahol valamennyi nemzet fia, mint fiumei polgár egyforma jogokkal rendelkezik.

E függetlenség gondolatát képviselte a december 5-én hazaérkező Ricardo Zanella tanár, Fiume egykori képviselője a magyar országgyűlésben. Ő az olasz - délszláv tusakodást elvetve próbált a városnak önálló státuszt kiharcolni a párizsi békeértekezleten Antant körökben. Törekvésének több híve is akadt.

E hatalmi harcok közepette a város egyre több gonddal küzdött. Mind nehezebben tudták megoldani a lakosság élelmiszerrel és téli tüzelővel való ellátását. A pénz értéke az áruhiánnyal egyenes arányban csökkent. Lábra kapott a feketézés, az üzérkedés és a valutázás. A szétszabdalt területeken jelentős árfolyamkülönbség alakult ki a Korona-valuta értékében, ezért valamennyi új államalakulat igyekezett a pénzintézeteinél lévő osztrák-magyar bankjegyeket és postai értékcikkeket felülbélyegezni.

Először a város postahivatalaiban lévő bélyegkészleteket nyomták felül három kiadásban december eleje és január 19-e között FIUME felirattal. Január 18-án került sor a Korona-bankjegyekre. Az Olasz Nemzeti Tanács falragaszokon adta hírül az osztrák-magyar bank papírpénzeire vonatkozó rendeletét, azok lebélyegzését és átváltását illetően. Az utódállamok által újólag kibocsátott második kiadások, illetve a csak egy oldalon nyomott új osztrák-magyar bankjegyek érvénytelenek voltak, azok nem kerültek felülnyomásra. Ugyanígy a már más által egyszer felülnyomott bankjegyek sem. A bankjegyek átváltására külön irodát állítottak fel.

Ezzel a rendelettel a város végkép elvágta magát anyaországától, s a hátra maradt nagy számú magyar alattvaló helyzetét tovább rontotta. Szinte megoldhatatlan probléma elé állította a Tengerészeti Akadémia magyar honos hallgatóit is.

Kép Az Olasz Nemzeti Tanács végrehajtó bizottsága december 10-én értesítette az Akadémia igazgatóját, hogy - mihelyt a katonaság kiüríti az épületet, és az egészségügyi viszonyok lehetővé teszik - ismét megkezdhetik a működésüket. Az addigi tantervet annyiban módosították, hogy az olasz anyanyelvű növendékek - ha kívánják - felmenthetők a magyar nyelv és történelem tanulásától, továbbá az olaszul tudó tanárok kötelesek előadásaikat olaszul is megismételni. Az olasz anyanyelvű diákok természetesen olaszul is vizsgázhatnak.

A tanítás végül 1919 januárjában csak nagy nehézségek között folytatódhatott. Egan Lajos meghatalmazott kormányzó helyettes 1919. április 14-én ezt jegyezte fel naplójába:

 

„Pavlicsek Rezső a Tengerészeti Akadémia vezetője panaszkodott, hogy 4-5 magyar növendék a zárlat miatt szüleitől nem kaphat pénzt és az ellátásukat nem bírják fizetni, nyomor és elzüllés veszélyének vannak kitéve. Az intézet segélyalapját nem veheti igénybe, mert azt rendelet tiltja.”

 

Egan 2000.- Koronát utaltat ki a fiúknak azzal, hogy a szülőknek majd a viszonyok rendeződése után meg kell azt téríteni.

De nem csak a hallgatókra leselkedett sok veszély, a tanárok közül is többen belekeveredtek a helyi baloldali vagy nacionalista szervezkedésekbe. Az óraadók közül Ányost az Akadémiáról eltanácsolták, sőt a Consorzio Nazionale által a városból is kitiltották. A többi fiumei magyar iskola tanárai sem kerülhették el a térség nemzeti és politikai mozgalmainak hatását. Gauss-Garády Viktor akadémiai tanárt, a Halbiológiai Állomás vezetőjét, Budapestről visszatérve szintén kiutasították a városból, de mint fiumei patrícius, nem hajtotta végre a kiköltözési parancsot.

Az egyház is kivette a részét az ellentétek szításából. A városban hagyományos Szent Fábián és Sebestyén napi körmenet során a Szent Sebestyén kápolnához érve a horvát plébános horvát nyelven kezdte a misét celebrálni, mely miatt zavargás támadt, s a szertartást félbe kellett szakítani. Másnap azután egy másik plébános olasz és latin nyelven végezte el a szertartást.

Az iskolaévnek a június 19-ei vizsgákkal lett vége az Akadémián. Ekkor 14 fő magyar és kilenc olasz anyanyelvű vizsgázott. Azok, akik a hadkötelezettségük miatt a többiektől elmaradtak, továbbá az utolsó végzős évfolyam, akik még a magyar iskolában kezdték a IV. osztályt.Ez az évfolyam két bizonyítványt is kapott. Megkapta a magyar érettségi bizonyítványt, és egy olasz nyelvű bizonyítványt is Fiume, mint független városállam nevében.

A régi tanárok közül a bizonyítványok aláíróiként szerepelnek: Szabó Samu, Pavlicsek Rezső, Rocco Pizzetti, Dr. Rauch Árpád, és Dr. Csepreghy Kálmán. A vizsgabizottság elnöke Cattalinich kapitány volt, vélhetően Fiume akkori kikötőhatóságától. Két aláírás található még a bizonyítványon: Negovetich doktoré és Minachkapitányé.

Ha figyelembe vesszük azt a hagyományt, miszerint a vizsgabizonyítványt a végzős osztály valamennyi tanára aláírta, úgy megállapíthatjuk, hogy a régi tanárok közül sokan eltávoztak. Dunay László már a budapesti Tengerészeti Hatóságot vezette ekkor, Hankó Pécsett tanított, Bugél végleg nyugalomba vonult. Ányos szervezkedésért el lett távolítva az Akadémiáról. Urbanek a saját iskolája gondjaival küszködött. Celligoi és Leard a fiumei révhatóság vezetéséért folytatott harccal volt elfoglalva.

Kép Ekkorra már egyre nagyobb ellentétek feszültek a várost megszálló Antant erők között. Az amerikai és brit tisztek egyre gyanakvóbban szemlélték az olaszok térnyerését, de igazán a francia olasz ellentét jelentett megoldhatatlan problémát. A franciák slavofil beállítottságának megnyilvánulásai június végére zavargásokhoz vezettek. Az olaszok először az éjszaka részegen randalírozó, Olaszországot pocskondiázó katonákat verték el, majd a franciákat bujtogató és leitató horvátokat is kiverték a čitaonicából.

A zavargások néhány nap múlva fegyveres összetűzéssé fajultak, melynek sajnálatos módon a Baross kikötőben lévő francia bázis gyarmati katonái estek áldozatul. A július 15-én Fiuméba érkező amerikai - angol - francia - olasz szövetségközi vizsgáló bizottság hosszú vizsgálat alapján a fiumei lakosságot és a rendőrséget marasztalta el a történtekért, és nemzetközi rendőrség felállítását javasolta.

1919 nyarán elkezdődött a fiumei tisztviselők felülvizsgálata. Csak azok folytathatták tovább a tevékenységüket, akiket az Olasz Nemzeti Tanács átvett. A többieknek el kellett hagyniuk a várost, ami az akkori zavaros viszonyok között nem volt egyszerű. Augusztus végén Gelletich Vincét átveszik a főgimnáziumba tanárnak.

Szeptember elején a magyar iskolák vezetőit értesítették, hogy a tanítás más vezetők kinevezésével fog megkezdődni. Arrigo Depoli városi tanár, ennek értelmében, szeptember 4-én át akarta venni a Tengerészeti Akadémia épületét, de az ott felállított brit őrség nem engedte be az épületbe.

A magyar iskolák igazgatói (Urbanek, Békei, Pavlicsek) tanári értekezletet tartva jegyzőkönyvet vettek fel, melyben a tanári karral együtt tiltakoznak a bolsevizmus, és a Tanácskormány által Ányos-ék közreműködésével felállított Tanügyi Tanács ellen. Ennek vezetőit, Orbán, Schneider, Molnár és Ányos tanárokat már kiutasították a városból.

A párizsi konferencia ezer főből álló nemzetközi rendőrség felállításáról határozott, s az első ötszáz fő behajózása meg is kezdődött Máltán augusztus végén. Ez nagyon meggyorsította a város Antant megszállásának megszüntetésére tett titkos előkészületeket. A szövetségesek követelik az olasz csapatok kivonulását, mely szeptember 9-én meg is kezdődik.

A csapataiktól tisztjeik tudtával, sőt sok esetben közreműködésével, dezertált olasz katonák Gabrielle D’Annunzio ezredeshez csatlakozva elhatározták Fiume sorsának véglegesítését a béketárgyalások befejezése előtt. E különböző alakulatokból összeverődött, de jól felfegyverzett, fiumei zászlók alatt vonuló légió, szeptember 12-én Isztria felől megszállta Fiume fontosabb pontjait. A kormányzósági palotából eltávolították a brit őrséget, és katonai tiszteletadás mellett bevonták a francia és brit lobogókat. Csak az olaszt hagyták fenn.

Délután D’Annunzio beszédet mondott a palota erkélyéről, melynek végén kijelentette, hogy a várost Olaszország annektálta. Másnap bejelentette, hogy átvette a város katonai parancsnokságát és felszólította a szövetséges megszálló csapatokat, hogy 24 órán belül hagyják el a várost. Az amerikai hadihajó csapataik felvétele után elhagyta a kikötőt. A britek felszerelésük hátrahagyásával tették ugyanezt. Az olasz csatahajó is csatlakozott hozzájuk és elfoglalták a kikötő előtti térséget, lezárva a be és kijárást. A franciák csak napokkal később távoztak, miután a katonaságot és a hadiszereket sikerült behajózniuk. Ők is csatlakoztak a blokádhoz.

A horvát területek felé menő, korábban helyreállított, vasútvonalat Bakar és Fiume között ismét felszedték egy darabon, így - a tengeri blokád miatt - csak Olaszország felé volt lehetséges a közlekedés.

Kép A városi magisztrátus az akkor szokásos falragaszokon szeptember 26-án közli, hogy megnyitja az összes elemi, polgári iskolát, a kereskedelmi iskolát, a főgimnáziumot és a Nauticát. A beiratkozás október 1-je és 3-a között történik.

D’Annunzio irreguláris légiója napról napra gyarapodott, mígnem tízezer fő fölé emelkedve komoly élelmezési nehézségeket okozott a városnak. Annak ellenére is fokozódtak a problémák, hogy az olasz Vörös Kereszt esetenként hajón, s vasúton is igyekezett segíteni élelmiszer rakományaival a város lakosságán. Az élelmiszerhiány enyhítésére a Fiumei Olasz Nemzeti Tanács elhatározta a városban még nagy számban élő idegenek hazaszállítását. Rövid idő alatt 12 vonat indult az egykori fiumei közalkalmazottakkal Magyarországra. E vonatok egyikén volt Szabó Samu az Akadémia volt igazgatója is, aki október 15-én elhagyta Fiumét. Budapestre költözött, s hamarosan nyugdíjba vonult.

Silvio Gigante, az olaszok által kinevezett városi tanügyi biztos elrendelte, hogy a magyar iskolák által 1919. június 30-a után kiállított bizonyítványok nem fogadhatók el, azok érvénytelenek.

Eljött a tél, s az élelmiszerhiány mellé társult a tüzelőanyag hiánya is. A katonák kivágták a korábban a város köré telepített erdőket, szétbontották a vasútállomás és a kikötő faépületeit. Szomorú és nehéz napoknak nézett elébe a bezárt város lakossága. Drágaság, valutaüzérkedés, tömegnyomor! A gondok elkendőzésére D’Annunzio naponta kétszer zenés katonai felvonulást rendezett, hazafias szónoklatokkal tarkítva a Kormányzósági Palota erkélyéről.

1920 januárjában Ányos visszatért Fiuméba. Fegyelmi eljárást indítottak ellene a szovjet érdekében kifejtett propagandája miatt, de ő annak eredményét nem várta be, február 10-én Bécsbe költözött. Január 15-én Dr. Rauch Árpád is Pestre költözik munkalehetőség reményében. Szintén Fiuméban élő édesapja már november óta nem kapott nyugdíjat.

Az iskola tanári kara lassanként eltávozott a városból. Pavlicsek február 27-én átadta az intézetet az Olasz Nemzeti Tanácsnak, s erről a Közlekedési Minisztériumot értesítette, akik ezt tudomásul vették. Ezzel az iskola olasz lett, s Depoli igazgató megkezdhette tevékenységét.

 Az ezt követő évfolyamokból már csak kevés magyarról tudunk. Sokan önként elhagyták az olasszá lett intézetet, mert hátország nélkül nem tudták megteremteni maguknak az oktatáshoz szükséges anyagiakat, illetve nem tudták követni az 1919/20-as tanévtől kizárólag olasz tannyelvű előadásokat. Akik maradtak, azok alkalmi munkákból tartották fenn magukat. A háború során hosszú állásra kényszerült hajók fenéklemezeire lerakódott kagylókat, fúrócsigákat, moszatot takarították le a dokkokban. Vállaltak éjszakai rakodómunkát a kikötőben, vagy mint - Potzner Frigyes - bádogos inasnak álltak be, hogy megteremtsék a létfenntartásukhoz szükséges anyagiakat.

Az 1919/20-as tanévben még nyolcan végeztek, 1920/21-ben már csak öten. 1921/22-ből pedig csak két végzős magyarról tudunk, a fiumei születésű Potzner Frigyesrőlaz egyetlen Kossuth-díjas tengerészről és a Nova Bukovicán született Rémi Ferencről, aki 1941 tavaszáig az Angol - Magyar Rt.-nél szolgált. Az ő bizonyítványukat már a Regio Istituto Nautico „Cristoforo Colombo” nevében állították ki. Az okmány aláírói: Arrigo Depoli igazgató, V. Gelletich, N. Ivancich, Enrico Duimich, Misculin, Dobrovich, G. Bauer, Arturo Lauri dr. tanárok és a vizsgabizottság elnöke A. Cattalinich, aki már 1919-ben is a vizsgabizottság elnöke volt.

Kép A városra tornyosuló gondok hamarosan szakadáshoz vezettek a várost most már erőszakkal megszálló D’Annunzio és a város politikai vezetősége a Consiglio Nazionale között. Nyilvánvalóvá vált, hogy D’Annunzio nem óhajtja átadni a várost Olaszországnak, így nem maradt más hátra, mint a szövetségesek segítségével kifüstölni szerzeményéből. Erre a november közepén Rapallóban aláírt délszláv - olasz egyezmény adott lehetőséget, mely a várost és a kikötőt lehetetlen módon megosztotta az aláírók között, de a nagyobbik részt Olaszországhoz csatolta.

Mivel D’Annunzio a város békés átadását megtagadta, december 24-én az olasz kormánycsapatok súlyos utcai harcok között behatoltak a városba. A harcokba bekapcsolódó olasz hadihajó, az ANDREA DORIA, lövegei lőtték a fontosabb pontokat melynek következtében a kormányzósági palota is belövést kapott. Öt napos harcok után végül D’Annunzió és megmaradt ármádiája sebesültek és halottak százait hátrahagyva elmenekültek a városból.

Ezzel Fiume független szabad városállam lett, rövid időre! Ez tette lehetővé, hogy az utolsó magyar növendékek még itt fejezhessék be tanulmányaikat. 1924-ben a fasizálódott Olaszország megszüntette a város függetlenségét.

 
 

Kronológia

 
 

1914. július 1. Ferenc Ferdinánd trónörökös elleni merénylet Szarajevóban.

                29. Hadüzenet Szerbiának. Este a dunai monitorok 17 lövést adtak le Belgrádra.

                30. Póla. A haditengerészet mozgósít.

1914. augusztus 1. Általános mozgósítás. Német hadüzenet Oroszországnak.

                         3 Németország hadüzenete Franciaországnak.

                         4. Cenzúrázzák a Fiumei Esti lapot. Nagy Britannia hadüzenete Németországnak.

                         5. A Cunard CARPATHIA gőzöse felfüggeszti a New Yorkba szóló árúk berakását, sőt a már bevett árút kirakta és éjfélkor elindult Máltába. Hadat üzenünk Oroszországnak.

                         6.   Szerbia hadüzenete Németországnak.

                         8.   Montenegro hadüzenete Németországnak.

                         9. A Magyar - Horvát Tengerhajózási Rt. beszüntette Fiume - Ancona, és Fiume - Velence járatait.

                       12. Cardiffból hazaérkezik az Adria Rt. ZICHI gőzöse, melyet a britek út közben kétszer feltartóztattak. Nagy Britannia és Franciaország hadüzenete Ausztria-Magyarországnak.

                       14. Pólában kihirdetik a hadiállapotot. Marseillesből hazaérkezik az Adria KASSA gőzöse 48 evakuált alattvalóval. Hazaérkezik az Adria CAROLA gőzöse is, melyet Máltán szintén feltartóztattak több napra. Cadix-ból is megérkezett a FERENC JÓZSEF KIRÁLY gőzös, akit Gibraltárnál csak ellenőriztek, s folytathatta útját.

   Kép                     18. a révhivatal értesíti a hajóstársaságokat, hogy felsőbb rendeletre a Monarchia felségvizein minden hajóközlekedést beszüntet.

                       19. A Magyar - Horvát a parti járatait a lakosság érdekében továbbra is fenntartja.

                       22. A Cunard ULTONIA gőzöse csak Nápolyig jött, a New Yorkból hazatérő osztrák-magyar utasokat ott rakta ki. 

                       23.   Japán hadüzenete Németországnak.

                       25. Az ellenséges hajóraj Cattarótól délre elsüllyeszti a ZENTA kiscirkálót. A hősies küzdelemben 280 fő vesztette életét, s ötvenen megsebesültek. Csak 134 fő menekült meg kiúszva a montenegrói partra. Itt hadifogságba kerültek.

1914. szeptember 1. A déli órákban megérkezett Teodoból a fehérre átfestett vörös kereszttel megkülönböztetett ELEKTRA korház hajó 40 súlyos és 61 könnyebb sebesülttel.

                           10. A britek (HMS MINERVA) elsüllyesztették az Adria Rt. hajóját, a brit és francia menlevéllel Vigoba tartó BÁTHORY gőzöst.

                           13. Ismét Fiuméba érkezett az ELEKTRA g/s 132 sebesülttel.

                           14. Megérkezett a METKOVICH korház hajó 126 sebesülttel.

1914. október 9. Az Antwerpenben álló magyar hajók kazánjait felrobbantották, hogy hasznavehetetlenné tegyék őket.

                      16. Cattaroból megérkezett a TIROL korház hajó 146 sebesülttel.

                      21. Törökország lezárja a Dardanellákat.

1914. december 13. Polában megszervezték a tengeri zsákmánybíróságot.              

1915. február 18. A német tengeralattjáró háború kezdete.

1915. március 23. A londoni amerikai nagykövet közbenjárására Rotterdamon keresztül hazaengedték az elsüllyesztett BÁTHORY gőzös személyzetét a dorchesteri hadifogolytáborból.

1915. május 24.     Olaszország hadüzenete. A hadüzenetkor ott rekedtek a DEÁK, NAGY LAJOS, MATLEKOVITS, DUNA, KOSSUTH, JÓZSEF ÁGOST FHG., LUZON és OLGA gőzösök.

1915. szept. 10. Az Adria TIBOR gőzösét Bordeaux-ban foglalták le, a személyzetbőlhárom főt hazaengedtek, a többieket internálták.

1915. október 14. Bulgária hadba lép a Központi Hatalmak oldalán.

1915. dec. 4. Az olaszok, a lefoglalt OLGA gőzöst a velencei kikötő bejáratánál gátként elsüllyesztették.

1916. augusztus 17. Románia katonai szerződést köt az Antanttal.

                          27. Románia hadat üzen Ausztria-Magyarországnak.

1916. november 23. I. Ferenc József halála.

1917. január 9. A korlátlan tengeralattjáró harc meghirdetése.

         Április 9. Megszakítjuk a diplomáciai kapcsolatot az USA-val.

1918. február 1.-3. A Cattaroban állomásozó hadihajóinkon szláv nemzetiségi lázadás tör ki, melyet szocialista agitátorok a maguk hasznára próbálnak fordítani.

1918 nyara. Párizsban megalakul a Román Egyesülés Nemzeti Tanácsa.

1918. október 25. Budapesten megalakul a Nemzeti Tanács Károlyi Mihály gróf vezetésével.

1918. október 28. Laibachban megalakul a Délszláv Nemzeti Tanács.

30. Budapesten győz az „őszirózsás” forradalom.

                      31. József főherceg Károlyi Mihályt nevezi ki miniszterelnökké. A kormány felesküszik a királyra.

1918. november 3. Weber tábornok Padovában aláírja a Monarchia részéről a fegyverszüneti megállapodást.

                         7. Károlyi Mihály Belgrádba utazik, hogy Magyarország nevében külön fegyverszünetet kössön az Antant képviselőjével.

A szerb hadsereg átlépte a Száva folyót, és bevonult a Szerémségbe.

                         8. Olasz tisztek által vezetett cseh csapatok szállják meg a Magyar Felvidék északi peremét, Trencsént, Vágújhelyet, Zsolnát, Ruttkát és Turócszentmártont.

Ruszcsuk (Russe) és Gyurgyó (Giurgiu) között a Dunán átkel a francia 146. és 210. ezred. Románia ultimátumot intéz Meckensen -hez, hogy 24 órán belül hagyja el csapataivalBukarestet.

                        13. Lindner Béla aláírni kényszerül a Károlyiék által elutasított belgrádi Katonai Egyezményt. Ennek I. pontjában rögzítették a Magyarországot körülvevő demarkációs vonalakat.

1918. december 17. A román csapatok átlépik az egy hónappal korábban rögzített demarkációs vonalat. Megkezdődik Észak Erdély megszállása is. A székely hadosztály az egyetlen erő, mely szervezett ellenállást tanúsít!

                          24. Kolozsvár román megszállása.

1919. március 18. A párizsi békekonferencia kijelöli a magyar-szerb határt. Ekkor a szerbek már jóval északabbra voltak, Baja - Pécs vonalán túl!

                          21. Megalakul a Tanácsköztársaság. Elkezdődik a Vörös hadsereg szervezése. Megindul az ellentámadás a Felvidéken. Az eperjesi Szlovák Tanácsköztársaság megalakulása.

Kép 1919. április 16. Általános támadás a magyar bolsevizmus ellen.

20. A Vörös hadsereg ellenállása dacára a románok elfoglalják Nagyváradot.

1919. május 21. A szegedi Nemzeti kormány megalakulása. Elkezdődik a Nemzeti hadsereg szervezése.

1919. augusztus eleje. A Tanácskormány bukása, a Szociáldemokrata kormány megalakulása majd bukása, Budapest és észak Dunántúl román megszállása, a Friedrich kormány megalakulása.

 

1919. november 14.-15. A román csapatok kivonulása Budapestről és a Dunántúlról.

16. A Nemzeti hadsereg bevonulása Budapestre.

1920. január 6. A magyar békedelegáció Párizsba utazik Andrássy Gyula gróf vezetésével.

        Március eleje. Horthyt kormányzóvá válasszák. A franciák kivonulnak Szegedről, a szerbek Baranyából. Véglegesedik az ország-csonk területe.

1920. június 4. A békediktátum aláírása magyar részről Trianonban.

1921 tavasza. A soproni népszavazás.

1921. augusztus 29. Az Egyesült Államok különbékét köt Magyarországgal.

 Kép

Felhasznált irodalom:

Horváth József: A „Nautica”. 1999. Budapest.

Fiumei Esti lap számai. 1914. júliustól, 1918. novemberig.

Az Akadémia internátusának diákönkormányzata által vezetett eseménynapló. 1895-1917.

Bizonyítékok az Ausztria-Magyarországgal hadat viselő államok által a nemzetközi jogon ejtett sérelmekről. 1. Pótfüzet. 1921.

A fiumei m. kir. Tengerészeti Akadémia Értesítői. IX.-XI. Fiume, 1915-17.

Kádár Ferenc: „Egy kapitány naplójából” Budapest, 1981.

A Tenger 1937. IV.-VI.

Borostyánkői Egán Lajos kéziratos naplója 1918. okt. 23-tól, 1920. március végéig.

Bártfai Szabó Samu kéziratban maradt, torzó visszaemlékezése. Budapest, 1943.

Fried Ilona: Emlékek városa Fiume. Budapest, 2002.

Magyarország bélyegei. 12. Kiadás. Budapest, 1949.

Bargoni Franco - Gay Franco: Corazzate classe Caio Duilio. Roma, 1972.

Rádóczy Gyula: A legújabb kori magyar pénzek. Budapest, 1984.



Baták Nándor, Kelemen Béla II. és Gubovits József, Segota György III. osztályos hallgatók. Közlekedési Múzeum kézirattára 267/966. Az Akadémia internátusának diákönkormányzata által vezetett eseménynapló. 1895-1917. 166. o.

Uo., Fiumei Esti lap. 1914. szept. 10.

Az Adria m. kir. Tengerhajózási Rt. angol és francia menlevéllel rendelkező BÁTHORY gőzöse, 1914. szeptember 1-jén, a semleges Vigótól 30 mérföldnyire a Biscaiai-öbölben, a brit H M S MINERVA által lett elsüllyesztve. A személyzet egy részét Man-szigeten, Douglas fogolytáborban, másik részét Handfordban internálták. A brit kormány, később elnézést kért az erőszakos cselekményért. In: Bizonyítékok az Ausztria-Magyarországgal hadat viselő államok által a nemzetközi jogon ejtett sérelmekről. 1. Pótfüzet, 47.-50. P.

A fiumei m. kir. Tengerészeti Akadémia IX. Értesítője. Fiume, 1915.

Eseménynapló 166., 172., 173. o.

A helyiek: Arturo Grossel-Rossi, Giovanni Marin, Alexio Ramous, Georgio Segota olasz, Stefano Lettis horvát, és Wollner Ede magyar hallgatók. Az anyaországiak: Bassa Károly,Grósz Oszkár, Györkő Elemér, Huhn-Balogh Sándor,Kósa Gyula, Mandel /Murai/ Árpád, Nemes Andor, Sajóhelyi Ádám, Vehovszky László. Az Akadémia IX. Értesítője.

Oscar Bacichi, Georgio Fedi, Francesco Sincich olasz, Krajnjak Ede horvát és Lenhardt Adorján, Straskraba László, Székely Győző magyar anyanyelvű hallgatók. X. Értesítő

Cezare Bratovich olasz és Matisz Zoltán valamint Zsivkovics Kornél magyar hallgatók. Uo.

Nyársik Lajos és Várallyai Lajos az első, Fáth János, Hegyi Jenő, Kelemen Béla, Rotter László, Schweizer János, Szabó István, Szilágyi Nándor, Julio Zagabria és Zigány György a második osztályból. Uo.

Kádár Ferenc: „Egy kapitány naplójából” Budapest, 1981. 24.o.
XI. Értesítő.

Nemes bártfai Szabó Samu igazgató, s egyben a magyar nyelv tanára; Rocco Pizzetti mennyiségtan, mértan, hajózástan, légtünettan, tengerrajz, gőzgéptan; Pavlicsek Rezső hajózástan; az internálásból közben haza tért Bugél Ödön gőzgéptan, légtünettan, tengerrajz, hajóépítés- hajófelszerelés és jelzéstan, hajóművelettan, számvitel és gyakorlat; Hankó Márton mennyiségtan, mértan, természetrajz, vegytan, torna. A fenti rendes tanárokon túl, az alábbi segédtanárok tanítottak: Ányos Ármin természetrajz; Albino Celligoi hajóépítés- hajófelszerelés és jelzéstan, művelettan, számvitel, gyakorlat; Csepreghy Kálmán dr. földrajz; Dunay László mennyiségtan, angol nyelv; Sablich Géza olasz nyelv; lippai Rauch Árpád dr. kereskedelmi-, tengerészeti és váltójog; Sándorffy Nándor római kat. hittan; Aurelio Serafin természetrajz; Schweitzer Artúr dr.hajóegészségtan; Urbanek Sándor dr. egyetemes történelem, magyar történelem. XI. Értesítő.

Balassa Béla, Bódis Kálmán, Csapó János, Csonka Géza, Csupka János, Gyümölcs Jenő, Hegyi Antal, Nyársik Lajos, Plessinger Jenő, Székely Rezső és Várallyai Lajos. XI. Értesítő.

Cserta Antal, Dobozi Dénes, Ember Mihály, Pietro Justin, Kálnai Ferenc, Kelemen Béla, Korcsmáros János, Pietro Lenaz, Márkus Pál, Mikó Pál László, Mohr Károly, Andrea Papeą, Prodanovits Sándor, Virgilio Sepich és Alfons Wusche. Uo.

Schweizer János és Szabó István. Uo.

Várallyai Lajos 1931 októberétől, 1935 augusztusáig, majd 1937 karácsonyától, 1940 áprilisáig hajószakács a HONVÉD és a SZENT GELLÉRT gőzösökön. KFF. HF. Tengerészeti Osztály archívuma.

Bankó Jenő, Mario Benzan, Csepely Béla, Dolenecz József, Fáth János, Hegyi Jenő, Hlatky Béla, Klein György, Korbai Pál,Pavletics Hektor, Rotter László, Stekovics Gyula, Szabó István, Szabó János, Szűcs Boldizsár, Wagner Kálmán, Weinreich József, Winkler Emil, Zigány György. Drľavni Archiv Rijeka. DS-9.

Csáki József, Izsó László, Celestin Marinich II. o., Gyürke Jenő, Simó István III. o. Uo.

Bártfay András, Trajtsik István, Zoller Miklós I. o., Frank Lajos, Persa István II. o., Fodor László, Grűn Sándor III. o., Kelemen Jenő, Pap Géza a negyedikből. Uo.

Kundráth Bélát. XI. Értesítő.

Tullio Angheben, Vittorio Berlot, Bíró György, Cserta Antal, Alfredo Dall’Asta, Attilio Deschmann, Ember Mihály, Kálnai Ferenc, Kelemen Béla, Kelemen Jenő, Korcsmáros János, Pietro Lenaz, Márkus Pál, Mikó Pál László,Mohr Károly, Némethy Lajos, Pap Géza, Andrea Papeą, Prodanovits Sándor, Reinitz László, Vergilio Sepich, Vállai József, Alfons Wusche, Alfredo Tarabocchia. Uo.

Internátusi eseménynapló. 168. o.

Hesz Ferenc ny. MÁV főfelügyelő: „Fiume az összeomlás után” In A Tenger 1937. IV.-VI. 45-46.p., Borostyánkői Egán Lajos kéziratos naplója 1918. okt. 23-tól, 1920 március végéig. 1-2. o.

Hesz. 47. o.
Egán. 2.o.
Hesz. 47.o.
Egán. 3.o.
Hesz. 47.o.
Egán. 3.o.
Hesz. 47.o.

Horvátország 1918. október 29-étől a Horvát-Szlavón-Dalmát szövetséget képviselte az S-H-S-ben.

Bártfai Szabó Samu kéziratban maradt, torzó visszaemlékezése. Budapest, 1943. 1.o.
Hesz. 47.o.
Egán. 4.o., Hesz. 47.o.

Prodam Attilio és Petrich Mario fiumanok. Hesz. 49.o.

Egán, 5.o. Hessz. 50.o.

Szabó. 1.o.

Egán. 6.o., Hesz. 50.o.

Szabó. 1.o.
Hesz. 50.o.
Uo., Egán. 17.o.
Uo. 18.o.
Egán. 19-20.o.

Szabó. 1.o.

Uo.
Egán. 20.o.
Szabó. 2.o.
Uo.

Egán. 22.o., Hesz. 51.o.

Fried Ilona: Emlékek városa Fiume. 15. o.

Magyarország bélyegei. 12. Kiadás. Budapest, 1949. 6.o.

Rádóczy Gyula: A legújabb kori magyar pénzek. 1984. Budapest. 31-33. o.

Szabó. 2.o.
Egán. 24.o.
Hessz. 52.o.

Balassa Béla,Castelli Lehel, Dobozi Dénes, Gyümölcs (Zánkai) Jenő,Schweizer (Györgyházy) János,Stix Mátyás, Székely Rezső,Wampetich Ödön, Fodor László, Grün Sándor, Hallama István, Hegyi Antal, Mike György, Török János, Umberto Cretich, Attilio Deschmann, Ettore Gerardi, Pietro Justin, Dario Lukanovich, Napoleon Miksa, Mateo Starcich, Leone Stellé és Iginio Viti. Drľavni Archiv Rijeka DS-9.

Castelli Lehel végbizonyítványa, a szerző tulajdonában.
Egán. 25.o.
Uo.
Szabó. 2.o.
Egán. 25.o.
Fried 16. o.

Csonka Géza,Grűn Oszkár, Hoffmann Zoltán,Mányi Géza, Nagy György, Teleki Gusztáv, Vállai Gyula,ésHorváth Ferenc. KFF. HF. Tengerészeti Osztály archívuma.

Kalauz Gyula,Landesz Béla, Rottár (Rajkai) Iván,Zoller Miklós, Kovács Elemér. Uo.
Potzner Frigyes hosszújáratú tengerészkapitány szóbeli közlése.
Potzner végbizonyítványa, a szerző tulajdonában.

Bargoni Franco - Gay Franco: Corazzate classe Caio Duilio. Roma, 1972. 48. o.